3. fejezet

3. fejezet

Csendesen sétáltam Nina jobb oldalán, nem figyeltem arra, mit beszélnek Cattel, túlságosan lekötöttek a gondolataim, azonban Cathleen és Nina elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, de bevonnak a társalgásba. Nem igazán érdekelte őket, hogy nyűgös vagyok és rosszkedvű, bár lehet, hogy észre sem vették, szótlanságomat pedig betudták annak, hogy biztosan a koncert hatása alatt állok még mindig. Hát, nem ábrándítottam ki őket. Talán már el is felejtették a reggeli telefonbeszélgetést.

- Ma éjfélig fennmaradunk! - közölte velem lelkesen Cathleen.

- Vagy még tovább! - tette hozzá Nina.

- Jó - hagytam rájuk. - Felőlem.

- Legyél már kicsit vidámabb! - bökött oldalba Nina. - Miért vagy ilyen szomorú?

- Nem vagyok szomorú - mondtam, de egy cseppet sem voltam meggyőző. - Csak fáradt. Mindenfélét összeálmodtam - tettem hozzá gyorsan, mielőtt barátnőim faggatózni kezdtek volna. Még csak az hiányzik, hogy mindentudóan vigyorogjanak és kacsingassanak rám, miközben fogalmuk sincs semmiről.

A hátralévő utat némán tettük meg, magamon éreztem Nina és Cat pillantását, de nem néztem fel, konokul bámultam magam elé.

Felmentünk a szobánkba, úgy tűnt, a személyzet már kitakarított, mert a tegnapi párnacsatából megmaradt tollpihék eltűntek.

- Remélem nem kapott szívinfarktus a takarítónő - mondtam félhangosan, és ráugrottam az ágyamra.

- Annyira azért nem volt nagy kupi. Legalábbis nem olyan nagy, mint otthon - nevetett Cathleen.

Nina közben elővette a gitárját, és megteremtve a hangulatot, előadta legújabb szerzeményét.

Negyed óra múlva abbahagyta, és kijelentette, hogy még nem fejezte be, és elvonult a sarokba tovább alkotni. Cat felvetette, hogy tegyünk fel egymásnak találós kérdéseket, csakhogy addig se unatkozzunk. Elég silány játék volt, Cat mindig olyanokat talált ki, amire nem tudtam rájönni, én pedig nem voltam kreatív állapotban, úgyhogy az én feladványaimat pár másodperc alatt is megfejtette.

Végül meguntam az egyoldalú játékot, és elvonultam a fürdőbe, mondván, el kell készülnöm hatig. Zuhanyzás után még vagy fél óráig próbálgattam a ruhákat, végül egy szürke pólót és egy egyszerű farmert vettem fel.

- Hogy nézek ki? - kérdeztem izgatottan.

- Tök jól - emelte fel hüvelykujját Cat. Elégedetten forgolódtam a tükör előtt, de miután felhívták a figyelmemet, hogy már hat óra, kénytelen voltam cipőt húzni, és búcsút inteni barátnőimnek. Lekocogtam a lépcsőn, és mikor megpillantottam Edwardöt, meglepődve észleltem, hogy furcsa érzés kezd éledezni bennem, melyet eddig még sosem tapasztaltam.

- Szia, Paige! Mizu? Hogy tetszik eddig Dublin?

- Ó, szuper, még nem haladta meg a képességeimet a tájékozódás.

- Van egy-két cool hely, amit mindenképp látnod kell - kinyitotta az üvegajtót, és előre engedett. - Na, merre menjünk?

- Ezt rád bízom, nyilván jobban kiismered magadat - feleltem habozva.

- Oké, akkor induljunk el arra - beleegyezően bólintottam, reméltem, hogy egy csendesebb helyet választott, nem igazán vágytam a tumultus kellős közepébe.

- Mesélj magadról valamit!

- Londonban élek a szüleimmel - kezdtem lámpalázasan. Sosem voltam jó bemutatkozásban, a lényeg amúgy is kiderül mindig a beszélgetés során, de az efféle felszólításoknak sosem tudtam eleget tenni. Mindegy, most megpróbálom - döntöttem el magamban. - Van egy bátyám, akivel tíz éve nem találkoztam, családi dráma, nem valami érdekes. Catet és Ninát már hat éve ismerem, ők a legjobb barátaim, egyébként nem igazán szoktam ismerkedni, valamiért nem bírom a tömeget és a nagy társaságot.

Magáról nem árult el túl sok személyes információt, de ezzel együtt nem akadt meg a társalgás, ha megfelelő témákon agyaltam, melyeket utána úgysem említettem meg, beszélt magától is, ezzel jelentősen megkönnyítve a helyzetemet.

 Észre sem vettem, teljesen elrepült az idő, és már sötétedett, amikor Edward bekalauzolt egy sikátorba.

Mikor tudatosult bennem, hogy nincsenek rossz szándékai, bátrabban követtem őt, és néhány utcán átvágva kiértünk egy játszótérre. Lassan eleredt az eső, és a földön egyre nagyobb pocsolyák keletkeztek, Edward pedig mindegyikbe beleugrott. Egy ideig csak álltam, és néztem őt, de aztán én sem bírtam ellenállni a kísértésnek, és követve példáját, beletrappoltam a tócsákba.

Ezek után Edward elkezdte használatba venni a játszótér berendezéseit; például a hintát.

Elámulva néztem, ahogy egyre magasabbra repült, ráadásul nem is ült, hanem állt, ez csak fokozta a döbbenetemet. Én csak egyszer próbálkoztam hasonló mutatvánnyal, de apa akkor ott állt mögöttem, és vigyázott, nehogy lezuhanjak.

- Nem jössz? - elmosolyodtam, ahogy meghallottam felszabadult nevetését. Annyira édes…

Kinyújtotta felém a kezét, kellett egy perc, mire leesett, mit akar, és még akkor sem cselekedtem rögtön. Menj már, mire vársz? vinnyogott egy kis hang a fejemben. Féltem az életemet! méltatlankodott egy másik. Aztán eszembe jutott, hogyha leesnék, ő is velem együtt pottyanna, úgyhogy megfogtam a kezét. A következő percben Edward felrántott a még mindig mozgásban lévő hintára. Kellemes érzés volt a zuhogó esőben hintázni, méghozzá úgy, hogy Edward átkarolta a derekamat, és így egyáltalán nem is féltem.

Hatalmasakat dördült az ég, olyan volt, mintha dézsából öntenék a vizet (szó szerint) úgyhogy ezen a ponton leszálltunk, és elkezdtünk rohanni. Bőrig áztunk, mire visszaértünk a forgalmasabb városrészbe, persze akkor mindennek hívhattam volna, csak forgalmasnak nem, a gyalogosok mind fedezékbe menekültek, és néhol hosszú kocsisorok kígyóztak, de ahol mi szaladtunk, ott perpillanat senki sem tartózkodott.

Miután befordultunk az utcasarkon, beszökkentünk egy kapualjba.

-  Hívnunk kéne egy taxit - jegyeztem meg zihálva.

- Nemsokára úgyis eláll az eső, inkább sétáljunk - vágta rá Edward. Egy pillanatig értetlenül pislogtam, aztán vállat vontam. Igaza lett, amilyen hamar jött a zápor, olyan hamar elmúlt, de a szél továbbra is rendületlenül fújt. Kiléptünk a biztonságot jelentő kapualj alól, és folytattuk az utunkat. Fogaim minduntalan összekoccantak, jeges ujjaimmal beletúrtam lelapult hajamba, képzelem, milyen röhejesen festek… Ebben a hitemben az is megerősített, hogy Edward végig engem nézett, de mint kiderült, más okokból.

- Fázol?

- Ó, nem, poénból vacogok - válaszoltam gúnyosan.

- Kéred a kabátomat? - ajánlotta fel lovagiasan, mire megráztam a fejemet.

- Nem akarom, hogy megfázz miattam, te is vizes vagy.

- Nem annyira, mint te - makacskodott Edward, és csak azért is ráterítette a hátamra a dzsekijét.

- Köszi - mondtam hálásan. Gyorsan hazaértünk, a hotel előtt megálltam, és kissé zavartan zsebre vágtam a kezemet. - Nem akarsz feljönni?

Mielőtt Edward válaszolhatott volna, megszólalt a telefonja, üzenete érkezett. Egy pillantást vetett a kijelzőre, aztán visszafordult hozzám.

- Most nem tudok. Holnap mit csinálsz?

- Elvileg semmit… - jobb, ha nem táblázom be magamat, talán elhív valahová… - Szerintem ráérek.

-  Oké, majd felhívlak - mosolygott rám Edward.

- Jó - vágtam rá, talán túl élénken. - Öhm… itt a kabátod. Köszi még egyszer!

- Nincs mit - tanácstalanul ácsorogtam egy helyben, nem tudtam, hogyan vegyek tőle búcsút, de végül megoldódott a problémám, mert Edward egy pillanatra magához ölelt, elköszönt, és elment.

Vigyorogva rohantam fel a szobánkba, alighogy beléptem, Nina és Cat rögtön letámadott, de mielőtt kiselőadást tartottam volna nekik, vettem egy forró fürdőt, és újfent megmostam a hajamat.

Kíváncsi barátnőimnek pár mondatban felvázoltam, hogyan telt az estém, aztán ők is élménybeszámolót tartottak.

Éjfélig ébren maradtunk, ahogy azt Cat és Nina már előre eldöntötte, addig pedig a szokásos témákat veséztük ki, de én annyira fáradt voltam, hogy elaludtam, mielőtt befejezhettem volna egy mondatot.

Másnap reggel lendületesen kiugrottam az ágyból, és bár egy pillanatra elbizonytalanodtam a tegnap estét illetően, vizes ruháim meggyőztek, melyek még azóta sem száradtak meg. Reggeli előtt beszéltem a szüleimmel, sőt, még az idegesítő bátyámmal is váltottam pár szót, de őt gyorsan leráztam. Megnyugtatott az a tudat, hogy otthon minden rendben van.

Miután elfogyasztottuk a reggelit, Nina előállt azzal az ötlettel, hogy kimegy az utcára, és ott adja elő az új dalt, amit tegnap csak félig hallottam.

- Ti is jöhetnétek, ösztönöznétek az embereket!

- És hogyan? "Mondj egy N-t, mondj egy I-t"? - vontam fel a szemöldökömet.

- Szerintem jó ötlet, én benne vagyok - vigyorgott Cat.

- Rendben, akkor én is - sóhajtottam megadóan. Tizenegykor Nina magához vette a gitárját, aztán, mintha csak csatába indulnánk, leügettünk a lépcsőn, és kiléptünk a hotel elé. Néhány ember megállt előttünk, és hallgatta egy ideig a dalt, néhányan még pénzt is dobtak elénk.

- Áh, micsoda féreg! Alig adott valamit! - zsörtölődtem félhangosan.

- Nem a pénzért csinálom - ábrándított ki Nina.

- Na de mégis… - mielőtt elkezdhettem volna érvelni, megcsörrent a telefonom. Nem gondoltam volna, hogy Edward ilyen hamar felhív. Nem beszéltünk túl sokáig, úgy tűnt, mintha nem lenne elég ideje, és sietnie kéne valahová, de egyre újabb találkozót szerveztünk, a szokásos helyre.

Fel-alá sétálgattam a hotel előtt, már kezdtem azt hinni, hogy Edward késni fog, de végül pontosan egy órakor megérkezett.

- Szia, Paige!

- Helló! - köszöntem rekedten. Miután túlestünk a szokásos témákon, megint elkezdtem hálálkodni a tegnapi miatt, de Edward ezt elhárította. Nagyjából két-három órát sétálgattunk és csevegtünk, inkább ő kérdezett, de azért én is megtudtam róla pár dolgot. Ennek ellenére olyan volt, mintha évek óta találkozgatnánk, és nemcsak a kinézete, de a hangja is ismerős volt.

- … úgyhogy most tök jó, hogy szünet van - fejeztem be monológomat az iskolámról. - De mivel egy évvel hamarabb kezdtem a sulit, már végeztem.

- Szóval tizenhét vagy?

- Aha.

- Hűha. Én húsz - vigyorogva lépkedtem mellette.  - És mit fogsz csinálni ezután?

- Nos… miután visszamegyek Londonba - itt fájdalmasan elfintorodtam, noha még három hetem maradt, egy csepp kedvem sem volt itt hagyni Írországot és persze Edwardöt. - Szeretnék tovább tanulni, a szüleim azt akarják, hogy jogász legyek, de... igazából még fogalmam sincs, hogy én mi lennék szívesen.

Feltámadt a szél, kirázott a hideg, egyébként is teljesen kihűltem, de most csak még inkább fáztam. Aztán valami meleget éreztem, lepillantottam; Edward összekulcsolta az ujjainkat, mintha mi sem lenne természetesebb, és valamiért én is hasonlóképp vélekedtem.

Oldalról valami hirtelen megvilágította Edward arcát, odakaptam a fejemet, de nem láttam semmi szokatlant, így hát nem méláztam ezen többet.

Visszafordultunk, célba vettük a hotelt, és még mindig fogtuk egymás kezét.

A bejárat előtt Edward odahajolt hozzám, ajkát hozzáérintette az enyémhez, és gyengéden megcsókolt. A térdem megremegett, egyébként is fáztam, ezek után megállíthatatlanul reszkettem.

Annak ellenére, hogy tudtam, holnapra megbeszéltünk egy újabb találkozót, nem akartam, hogy elmenjen, főleg ezek után. Még sokáig néztem utána a falnak dőlve, ábrándos tekintettel.